Székelyföld egyik legszebb és legjobb állapotban fennmaradt lápja.

A Madarasi Hargita csúcs (1800 m) északkeleti lejtőjén terül el, a Szökő Patak forrásvidékén, egy luczfenyvesekkel övezett, elláposodott tisztás formájában. Körülbelül 25-30 hektárnyi területet foglal el, 1600-1700 m magasságban. A vulkáni kitörések idején a hegyoldalban létrejött kisebb lejtésű plató a csúcs alatti száz-százötven méternyi területnek lépcsőzetes külsőt kölcsönöz. Az innen kibuggyanó forrásvízek lassú lefolyásúak és a talajt alaposan átitatják, létrehozva egy különös, lápos-tőzeges élőhelyet. Néhol időszakos patakokat találunk, amelyek a forráslápokban eltűnnek. A tisztáson helyenként törpe luczfenyőkkel tűzdelt dagadólápok emelkednek ki. Ahol a hegyoldal erősen lejteni kezd, a víz útja előbukkan és létrejön a bájos vízeséséről jól ismert Szökő Patak. Az itt található dagadólápok és forráslápok az emberi beavatkozásokra roppant érzékeny élőhelyek, ezért természetvédelmi értékük kiemelkedő. Bennük szép számban tenyésznek jégkorszaki maradványfajok, amelyek túlélését a Hargita hegység hűvös klímája segítette elő. Nagyrészük a ritka és sérülékeny fajok „vörös listáján” szerepel. Habár a területet sűrűn látogatják turisták, nagyon meglepő, hogy a láplétezéséről alig van tudomásuk. A megfelelő kezelés hiányában visszafordíthatatlanul megrongálódhat, értékét veszítheti.